Egyházak szerepe a közösségfejlesztésben - Helyi Aktivációs Műhelynap Abaújváron

Publikálva: 2016. április 18.

Idén a harmadik Helyi Aktivációs Műhelynap (HAM) megrendezésére a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Abaújváron került sor, a Református Egyházközség által működtetett IKSZT-ben. A rendezvény házigazdáinak javaslatára az abaújvári HAM kiemelt témájává az egyházak közösségfejlesztésben betöltött szerepe lépett elő, ami korántsem véletlen, hiszen Tóth Viktória és Tóth István református lelkipásztorok 2014-ben az Év vidékfejlesztő Közössége díjat vehették e területen végzett példaértékű tevékenységük méltó elismeréseként.

Természetesen - ahogyan ők maguk is mondani szokták - mindig a csapaté, a közösségé az érdem. Több mint másfél évtized áldozatos munkájának eredményeként Abaújváron, ebben a szlovák-magyar határ mellett található kicsiny falucskában ma ismét érték az ember, érték a hagyomány és a múlt. Az időnként már-már szélmalomharcnak tűnő erőfeszítések nyomán reményeik szerint majd egy olyan jövő is megadatik itt, amely merít mindezekből, alapoz a helyben meglévő erőforrásokra, s aktív részvételt, sikerélményt biztosít a településen élő valamennyi korosztálynak.

A műhelynapra érkező vendégeket Viktória és István kék pólós segítői kemencében sült kenyérrel, medvehagymás pogácsával és sok más helyben megtermett és elkészített finomsággal kínálták. A kiváló házi gyümölcslekvárok, a zakuszka, a kolbász, a szalonna és a meggyszörp, mind-mind a helyi közösséghez tartozó emberek szorgos kezeinek munkáját dicsérik.

A megjelent közel 50 fő érdeklődőt elsőként Tóth István lelkipásztor köszöntötte. Ezután Eperjesi Tamás, a Herman Ottó Intézet Természetmegőrzés, Tájfenntartás és Közösségi Fejlesztések Igazgatóságának igazgatója az egymástól való tanulás jelentőségét hangsúlyozta megnyitó beszédében, utalva ezzel az IKSZT-kel együttműködésben megvalósuló HAM-ok egyik fő küldetésére.

Meleg Attila bódvaszilasi lelkipásztor a falubeli cigányság körében végzett munkájáról és annak tapasztalatairól számolt be a hallgatóságnak. Erkölcs nélkül nincs felemelkedés - véli -, ebben pedig az egyházaknak lehet, s kell is, hogy legyen igen komoly szerepe Isten igéjének terjesztése által. Lépésről-lépésre lehet haladni ezen az úton, s lélektől-lélekig, vagyis egyenként, személyre szabottan megszólítva az embereket, ahogyan erre előadásának címében is utalt. Cigány Istentisztelet, gyermekfoglalkozások, életvitellel kapcsolatos foglalkozások, a cigány kultúrához kapcsolódó ismeretátadás és a közmunkaprogram is mind-mind hatékonyan szolgálják az abban részt vevők szellemi-lelki fejlődését.

Sohajdáné Samu Zsuzsa Göncruszka lelkipásztora előadásában az imádság erejére és értékteremtő munkára helyezte a hangsúlyt, amely képes közösségbe kovácsolni a helyi embereket. A baba-mama kör, az idős emberek közösen végzett, sikerélményt adó munkája, a gyülekezet által végzett méhészkedés, amely egyben egy közös tanulási folyamat is, vagy éppen a családi kórus működése kiválóan alátámasztják ezt. Figyelemre méltó eredmény továbbá, hogy immár 6 éve sikerül egy tehetséggondozó iskolát is fenntartani és mintaértékűen működtetni.

Pacsai János görög katolikus protopresbiter Encsről érkezett, és az egyházak meglévő bizalmi tőkéjére alapozva szorgalmazta azok jelentősebb szerepvállalását a társadalmi és a gazdasági folyamatok előmozdításában, formálásában. Az általa ismertetett Szép Cserehát elnevezésű program kapcsán elmondta, hogy a cél egy olyan emberléptékű hálózat kialakítása, amelyben a személyes és a közösségi kapcsolatok megerősödnek és a helyi társadalom egyik szervező ereje a keresztény értékrend. A program szemléletében egészen komplex, a mindennapi élet számos területét érinti az oktatástól kezdve a mezőgazdaságon át a jelenleg kihasználatlan ingatlanok közösségi célú hasznosításáig.

Tóth Viktória abaújvári református lelkipásztor előadásában a majd 16 év munkájának gyümölcseiről számolt be képekben és szavakban. Férjével együtt olyan gyülekezetekben végeznek példaértékű munkát, amelyekről már lassan kezd mindenki lemondani, hiszen e másfél évtized alatt felére csökkent a református lakosság, de ők hiszik, hogy ott a helyük ezekben az elöregedő falvakban. Lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne az elvándorlásé és az elhalálozásé legyen a főszerep. Alkalmazottaik vannak, segítik az időseket otthonaikban, közösségi programokat szerveznek minden korosztály számára. A helyi IKSZT gyülekezeti otthonként tölti be a szerepét, megerősítve azt, hogy ez a hajlék minden körülmények között nyitva áll az ide betérők előtt.

Koleszár Krisztián a Bódvaszilasért Baráti Kör képviseletében tartotta meg nagyfokú személyes elkötelezettséget tükröző előadását. Röviden összefoglalta a Bódvaszilason fellelhető épített örökség, azon belül is a népi építészeti értékek megőrzésére irányuló civil kezdeményezések eddigi tapasztalatait. Kitért a településen megrendezésre kerülő, helyi értékeket középpontba állító rendezvényekre és szólt a tájhoz kötődő hagyományos gyümölcsfajták megmentését célzó törekvésekről is.

Tar Gyula a Herman Ottó Intézet Tájegyüttműködésért, Zöldgazdaság-fejlesztésért és Ökoturizmusért felelős Osztályának vezetője a helyi értékek feltárásához és azok hasznosításához kapcsolódóan fogalmazott meg ajánlásokat. Böröcz Lívia, a Herman Ottó Intézet Közösségi Fejlesztésekért és Értéktárakért felelős Osztályának vezetője előadásában ismertette az Integrált Közösségi és Szolgáltató Terek szakmai tevékenységét érintő aktuális jogszabályi változásokat. Az IKSZT programiroda működésének rövid bemutatásánál szólt az épp a napokban folyó, szemléletformáló célzatú Zöld IKSZT vetélkedőről is, örömét kifejezve, hogy az országban működő IKSZT-k több mint 10 százaléka benevezett a versenyre.

A HAM résztvevői az előadásokat követően az abaújvári közösségben felnövekvő nyúlállományból készített paprikást kóstolhatták meg a gyönyörűen virágzó gyümölcsfák árnyékában. Ebéd után pedig a több, mint egy hektáros területen fekvő gyülekezeti ingatlanokat és a hozzájuk tartozó tevékenységeket tekintette meg a csoport. A közös séta a Bárka játszótéren vette kezdetét, ahol hagyományos népi játékok várják a kicsiket és nagyokat. A játszótér közvetlen szomszédságában található imaösvény egy fél éve lett átadva, ma már az IKSZT kertjének dísze. Az ide érkezők a tematikus imádságok táblái előtt egy padon ülve lélekben is elcsendesedhetnek. A fóliasátrak és a veteményeskertek a tavasz hírnökei, itt már minden szépen bújik elő a földből, hogy nyáron és ősszel a gyülekezeti programokon vegyszermentes zöldség álljon rendelkezésre a sütéshez-főzéshez. Ebben nagy segítség a kemence, ami a közösségi étkek egyik fő „előállítója”. A messzebbről érkező vendégek rendelkezésére álló Perényi Borbála Vendégház ugyancsak közösségi összefogással lett felújítva, egy másik épületben pedig a férfi dolgozók kamatoztathatják tehetségüket a mindenféle szerszámmal felszerelt műhelyben, ahonnan fából készült használati és dísztárgyak kerülnek ki. A körút végén a Közép-európai szinten is egyedülállóan értékes freskóival „ékesített” templom megtekintésére került sor, ahol a helyi lelkész elmondta, hogy milyen gazdag történelmi múlttal rendelkezik a gyülekezet. Minderről azok a falak és festményeik beszélnek igazán, amelyek nagy része ma még „csipkerózsika álmot” alszik arra várva, hogy ne csak az abaújvári közösségnek, hanem Hazánknak is felbecsülhetetlen értéke lehessen majd egy restaurációt követően.

Forrás: Herman Ottó Intézet

Menü

Főoldal

Navigáció